Elérkezett ez a nap is….
eltelt 1 hónap, a halápi táborunk véget ért.
Izgalommal vártuk ezt a feladatot, mert ilyen hosszú tábort még nem szervezett egyesületünk. Mindennapjaink során azonban azt tapasztaltuk, hogy a heti rendszerességgel hozzánk járó gyerekek, -akik különböző fejlesztésekre járnak egyesületünkhöz év közben-, azok remekül érzik közösen egymást.
Hosszú a nyár, sok szülőnek nehézséget okoz a gyermeke elhelyezése, ezért arra gondoltunk, hogy próbáljuk meg, ha eddig jól elvoltak, hátha ….. vártuk őket, vigyáztunk rájuk, programokat, foglalkozásokat szerveztünk, közben jókat mókáztunk, kirándultunk, táncoltuk és ki tudja miket is csináltunk már, egy biztos jó buli volt.
A halápi gyerekek, aranyosak, kedvesek, fogékonyak az újra, szelídíthetők , egyszóval semmi gond nem volt velük (na jó volt egy-kettő aki ravaszabb volt a kelleténél, de megoldottuk)
Nos eljött a búcsú ideje és nem is gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz, ma egy kicsit nehezebben ment a mókázás, ma többet pityeregtünk, de ez így van jól. Azt jelenti, hogy Mi is és a gyerekek is jól érezték magukat. Köszönjük gyerkőcök, hogy velünk voltatok, reméljük az év többi napján is még lesz lehetőségünk együtt lenni, mókázni.
Köszönjük a szülőknek a finomságokat, amivel hozzájárultak egy-egy tízóraihoz. Köszönet a Panoráma Étteremnek a finom ebédekért, a bájos önkéntesünknek Fruzsinak a türelemért, a Dorcas mobilcsapatnak a foglalkozásokat, és végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a munkatársaimnak a kitartást, a helytállást.
A mosolygó szemek, ölelések, hálás szülők….. nincs más lehetőségünk…… lesz jövőre is tábor.