Így kezdődött minden …
2006. augusztusában Erdélyben jártunk.
Az erdélyi útra nagyon készültünk, minden látnivalót előre megkerestünk az interneten, így találtunk rá a Szárhegyen működő gyermekotthonra, amely a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik intézménye.
A dévai gyerekekről láttunk már filmet a TV-ben, hallottunk Böjte Csabáról, az adónk egy százalékát is nekik utaltattuk, most gondoltuk, hogy meglátogatjuk ezt az otthont, és viszünk valamit, amire szükségünk lehet.
Telefonon kerestük meg az otthon vezetőjét, aki kérésünkre elmondta, hogy bármit vihetünk, örülnek neki, mert nagyon szegények. A napközi otthonban 41 gyermeket (most már 80 gyermek) látnak el, akik olyan szegény családból jönnek, hogy otthon még reggelit sem kapnak. Várhatóan 1-2 hónapon belül a kolostor melletti kis házikójuk tetőterét átadják, ahol talán még további 15 gyermeket elhelyezhetnének éjszakára is.
Az otthon vezetőjét és a férjét faggattuk a körülményekről, hogy megtudjuk, miből tartják el ezen a meseszép helyen élő fogadott szegény gyerekeiket. Nem panaszkodtak és nem is kértek. Elmondták, hogy adományokból próbálnak élelmet és tűzifát szerezni. Jelenleg még csak néhány támogatójuk van mert ők még csak 1 éve működnek.
Az otthon vezetője és a férje igyekeznek a semmiből is elővarázsolni a napközisek ellátását, a kolostor kertjében veteményeznek részükre.
Mi nyáron tanszereket, tartós élelmiszert és a saját gyermekeink kinőtt ruháit vittük el nekik.
Láttuk, hogy nagy szükségük van segítségre, ezért itthon kértük az ismerősöket, barátokat, ha tudnak, segítsenek abban, hogy ők is összegyűjtik a felesleges ruhát, cipőt, régi iskolatáskákat. Sok adomány összegyűlt, tele volt a garázsunk, de még külön gondot okozott az is, hogy, mi módon juttassuk el nekik, mivel Debrecentől Szárhegy kb.470km-re fekszik.
Végül 4 család vállalta, hogy a saját költségén a határon átviszi az összegyűjtött ruhát és némi élelmiszert. Akkor nem volt más mód az arra, hogy a vámon átjussanak az adományok.
Mi azt láttuk, hogy Hajnalka az otthon vezetője és férje József, a saját két gyermeke mellett hihetetlen energiával és kitartással dolgozik éjjel-nappal ezekért a gyermekekért.
Talán tőlük kaptuk azt az energiát, ami nekünk is erőt adott ahhoz, hogy ezt a támogatási módot tovább gondoljuk.
Az egyre növekvő elszegényesedés mellett több és több segítségre szoruló gyermek van határon innen és túl.
A megnövekedett feladatok miatt gondoltuk azt, hogy ez már csak családi, baráti összefogással nem fog elég hatékonyan működni, ezért hoztuk létre az egyesületet, bízva abban, hogy az eddig jelentkező adományozók továbbra is megmaradnak, illetve az állam által biztosított lehetőségeket maximálisan kihasználva még több segítséget tudunk nyújtani.